7.fejezet ♥

Valami többet jelent mint aminek látszik!

Izgatottan kotorásztam a ruháim között, mosollyal a számon.Végül egy rövid nadrág és egy fehér ing mellett döntöttem, amit lazán beledugtam a nadrágba. Kiegészítőnek pár karkötőt magamra raktam, és a hajam kivasaltam hogy a vállamra boruljon. Leszaladtam a lépcsőn, és felvettem a a rózsaszín Converse cipőmet amit még anno Spencertől kaptam. A bátyámtól. Amióta anyáék elváltak nem láttam.

Minden szó nélkül eltűnt s csak anyutól búcsúzott el, ami elég érzelembe ejtő. Ő volt a legjobb báty akit bárki kívánhat magának! Humoros, odaadó, gyerekes de még is felnőtt. Mindig mellettem volt ha szükségem volt rá. Mikor Harry elhagyott akkor is ott volt velem. Rá mindig számíthattam! Nem tudom mért ment el szó nélkül, talán utál? Vagy csak elege volt a veszekedésből amit a szüleink műveltek. Én is így voltam vele, de nekem se pénzem se bátorságom nem volt hozzá hogy elmenjek. Akkor még gimibe is jártam. Azon is gondolkodnom kéne hogy mit kezdjek az életemmel! A nyár elmegy és jönnek a sulis időszakok. Mindig az volt a vágyam hogy táncot oktassak, de az álmok nagy része nem teljesül! Elég legyen-szólok magamra. Ma találkozom azzal a fiúval...Egy sóhaj kíséretében kimentem a nyári forróságba. Gyorsan szeltem a járdákat, hiszen már így is késésbe vagyok. Jó konkrét időt nem adott meg, de azt mondta délután, és már majdnem 2-óra. A meleg szél fújkálta a hajamat, amitől felszabadultnak éreztem magam. Amint beléptem a parkba hangos gyerek kacaj simogatta a fülemet. Imádom a gyerekeket!

-Szia!-hallok meg hátulról egy ismerős hangot. Lassan megpördülök és Louissal találom szembe magam. Fehér póló volt rajta, egy farmer nadrággal ami a bokájáig fel volt hajtva, hozzá tornacipővel. A haját nem láthattam mivel elvolt takarva egy sapkával. A nap pont az arcát világította így tökéletesen látszott, gyönyörű kék szeme.

-Szia-mosolygok rá. Felém közeledett.

-Csinos vagy!-nézett rajtam végig. Szégyenlősen lesütöttem a szemem    
-Kösz-i-javítottam ki magam. Megfogta a kezem én így a szemébe néztem.

-Gyere velem-húzott maga után. Szó nélkül tartom vele a lépést, míg egy csendesebb zugába visz a parknak, bár ez a park nem kicsi. Felemelem a fejem. A földre le van terítve egy pokróc és azon egy hatalmas piknik kosár. Két dolgot vettem észre. Az egyik hogy ez egy randi, aminek enyhén szólva örülök. A másik pedig hogy piknik?

-Piknik?-mosolygok Louira.

-Nem tetszik? Mert csinálhatunk mást. Elmehetünk moziba vagy csak sétálunk vagy...-kezdte.

-Cshh-vágtam a szavába.-Tökéletes-felsóhajtott és leült a pokrócra, amit én is megtettem.

-Mi az?-vizsgálta az arcom.

-Semmi. Mi volna?

-Valami van-mosolygott huncutul.

-Csak-kezdtem.-Nem erre számítottam. Azt hittem hogy csak találkozunk és nem randira hívsz-mondom el ami már nyomasztott -De mielőtt bármit is gondolnál örülök neki-tettem a fülem mögé a hajam.

-Azt hittem már el sem jössz. Tudod hogy hányszor hívtalak?

-Nem-nevettem fel. -Otthon felejtettem a telefonom-vontam vállat. Jól esik hogy hívogatott. Várjunk csak honnan tudja a számom?

-Honnan tudod a telefonszámom?-néztem rá tetetett dühvel.

-Amikor elmentél Gigiéknek a szobájába a ruhádért, addig elcsentem a telód-járna el valamiféle táncot. Akaratom ellenére elnevettem magam.

-Mi van?! Táncolok-tetetett sértést, amire még jobban felnevettem. -Mért te tudsz táncolni?-kérdezte.

-Egy kicsit-vontam vállat.

-Mutasd!-csillant fel a szeme, amire én felhúztam az egyik szemöldököm.

-Egy parkban vagyunk -Erre csak megrántja a vállát.

-Majd egyszer-legyintettem. Még pár pillanatig erősködött a gyönyörű kék szemeivel, de feladta.

-Kérsz valamit? Van sonkás kenyér, lekváros, sajtkrémes, baconos..-kezdte, közben a piknikkosárbán kotorászott.

-Sonkás tökéletes-vágtam a szavába, mielőtt felsorolt volna egy egész éttermet. Elmosolyodott és a kezembe nyújtotta. Magának is kivesz egyet, ami fogalmam sincs hogy milyen. Leveszem róla a fóliát és lassan beleharapok.

-Nem kell előttem zavarba lenned én is ember vagyok-sóhajtott fel. Kicsit bátrabban eszek, bár én mindig is szégyenlős voltam.

-Mióta vagy a sztárok világába?-szólaltam meg mert utálom a kínos csendet.

-Háát-húzza a szót.-Ez hosszú történet-figyelmeztetett.

-Időnk van-mosolyogtam rá.

-Hannah erőszakolta hogy menjek az x faktorba, mert szerinte jó hangom volt-kezdett mesélni.

-Hannah?-kérdezek rá.

-A legelső barátnőm még a gimibe-válaszol azonnal.-Feladtam és morogva elmentem, ami életem legjobb döntése volt-mosolyodik el.

-Ott találkoztál a srácokkal?-Bólint.

-Csak együtt engedtek át minket. Azonnal megkedveltem őket, és tesómként tekintettem rájuk. Aztán 5 év múlva Zayn kilépett. Mindegyikünk csalódott benne de kis idő múlva megbocsátottunk neki.

-Te milyen személyiségé vagy a bandának?

-Én a mindig vidám bohóc voltam.-válaszol.-Vagyis vagyok-javítja ki magát, amitől nekem egy hatalmas mosoly húzódott számra.Végre, túl lépett Eleanoron!

-Vele mikor találkoztál?-kérdeztem félve.

-Amikor Hannah-val szakítottam-nézett a földre.-Akkor is össze voltam törve ahogy most is az voltam-nézett vissza rám, majd közelebb férkőzött hozzám. A szívem ahogy közeledik úgy ver gyorsabban. Nagy levegőt veszek és én is a szemébe nézek.

-De aztán jöttél te és sikerült elfelejtetned velem. Sikerült újra visszahoznod a régi Louis-t aki voltam. Hogy csináltad?-hajolt közelebb hozzám, így csak pár centi választott el tőle.

A lélegzetünk is egybe olvadt, így megéreztem meleg leheletét.

-M-mit?-kérdeztem dadogva. Hát persze hogy most hagy cserben a beszédképességem. De olyanokat vált ki belőlem, hogy nem is tudom, mintha nem is én lennék a saját testemben. Mintha ő uralna.

-Jobb ha megmutatom-húzódott mosolyra az ajka, és azt a pár centi távolságot is megszüntette. A szívemnek nem tudok parancsolni így azonnal visszacsókoltam, és a kezem a nyaka köre fontam, míg ő a derekamra helyezte az övéit, amitől jóleső borzongás fogott el. A mellkasom ki akart törni a helyéről, míg a szívem vadul kalapált.

-Most már érted?-suttogja az ajkaimra. Olyan gyorsan veszem a levegőt hogy megszólalni sem bírok. Ez semmi ahhoz képest ahogy érzem magam,mintha szárnyalnék! De miért? Miért érzem ezt? Meg sem várva válaszom, ami biztos hogy nem jön, újból letámadta az ajkam. Ledöntött a pokrócra, a csókot nem megszakítva. Olyan érzés mintha nem lenne senki csak Ő. Be kell 

vallanom szerelmes lettem Louis Tomlinsonba. Elengedte a csókot így a mellkasára feküdtem.

-Most?-szólaltam meg pár perc múlva.Végre!

-Ismerkedni, veled lenni-mondta. Nem látom de tudom hogy mosolyog.

-Ez jó öltet-mosolyogtam. Jobban szorított magához, így megéreztem férfias illatát. Egyenletes lélegzését figyeltem mikor megszólalt:

-Te szoktad nézni a felhőket?

-Nem-kuncogok.

-Pedig a legjobb dolog unalom ellen.Vagy piszkálni a másikat és röhögni a dühén.-elnevettem magam és az égre pillantottam.

-Ezek csak felhők Lou-vizsgáltam az eget.

-Valami többet jelent mint aminek látszik!-Ezen elgondolkoztam.-Mesélj  magadról-kérte.

-De mégis mit?-találgattam.

-Bármit.A családodról?

-Az hosszú-sóhajtottam fel.

-Időnk van-ismételte még amit nem rég mondtam. Nem tudom miért de bízok Louisba. Már az elejétől fogva bíztam,hisz olyan nyugodtságot áraszt ő maga!

-Oké-ülök fel.-A szüleim elváltak. És az anyámmal Londonba költöztünk, mivel a bátyám is elment szó nélkül. Mármint nekem nem szólt.-mondtam szomorúan.

-Van bátyád?.-kérdezett rá.

-Van, vagy volt-haraptam az alsó ajkamba.

-Mért váltak el a szüleid?

-Nem tudom Lou-fordultam felé, mivel már ő is felült hozzám.-Nem tudom-temettem az arcom a kezembe. Egy hirtelen mozdulattal átölelt, belőlem pedig egy sóhaj áradt ki.

-Sajnálom-simogatta  a hajam.

-Nem te tehetsz róla-váltam el tőle. -Elmondtam mert valamilyen oknál fogva bízok benned-nézek az arcára. Egy önelégült vigyort tesz fel, amire csak megforgattam a szemem.

-Te jössz-böktem a vállába, mielőtt még nagyon elbízná magát.

-Az én szüleim is elváltak, aztán anyám megint összejött valakivel így lettem Tomlinson, aztán annak is vége szakadt-vigyorodik el. -Van 6 húgicam,és egy öcsikém név szerint George, Fizzy, Lottie, Phobe, Daisy ,Ernest és Doris. Bár George csak fél. 

-Úú-mosolyodtam el. Csak legyintett a kezével. 

-Imádom a tesóimat de néha olyan bosszantok-rázta meg a fejét hitetlenkedve.

-Akkor a bátyám, ki tesz 7 tesót-nevettem fel.

-Ez érthető te is nehéz eset vagy-mondta okoskodóan.

-Ha-ha-forgattam meg a szemem.

-Ez fura-jegyezte meg.

-Mi?

-Már rég nem voltam ilyen randin hogy nekem is mesélnem kellett az életemről.Valamennyit tudtak.

-Én nem ismertem a nyálas bandádat-viccelődök.

-Héj!-tetetett felháborodást. Gyorsan felállok mielőtt elkapna de nem sikerül mert a karom után nyúl és visszaránt. Hangos nevetés árad ki belőlem ahogy neki esek. Egy tökéletes randi egy tökéletes fiúval.
                                                                  
                                                    Louis Tomlinson  
 
           Egyszer azt olvastam hogy ha egy fiú beleszeret egy lányba úgy már senkit nem fog szeretni mint őt. Hát bárki is írta vagy találta ki ezt nagyot tévedett. Itt vagyok én élő példának! Azt hittem soha nem fogok úgy szeretni mást mint Eleanort. Tévedtem. Kellemeset tévedtem. Mert beleszerettem egy fantasztikus lányba, és nem tudom hogy ő viszonozza e. Mikor vége lett a randinak hazavittem, és nagy nehezen elváltam tőle. Ha lehetne minden percet vele töltenék! Leszálltam a motorról, és egy nagy 

sóhaj kíséreteben beléptem. Szinte biztos vagyok benne hogy kérdésekkel fognak bombázni. Kidűltem a kanapéra. Csoda még nem jöttek! Becsuktam a szemem és próbáltam elaludni, ami nem egy jó ötlet de nem érdekel.

-Mi volt?!-ordította izgatottan Harry. Az ő hangját mindig megismerem. Felriadok és leesek a kanapéról.

-Ne bénáskodj már-szólt rám  Niall.

-Hagyatok békén!-mondtam álmos hangon. Már azt terveztem hogy szundítok egyet a szőnyegen, mikor felfogtak és ledobtak a kanapéra. Lassan kinyitottam a szemem, és csodálkozva néztem hogy Liam nincs itt. Liam? Pont a Daddy directioner, akinek mindent  mindenről kell tudnia?

-Megszólalsz még ma?!-ordibált Harry, amitől majd megsüketültem. Kösz barátom! Az egyik kezemmel végig húztam az arcomat idegesen, és elkezdem a mondandómat amit rövidre akarok. Bár ha elkezdek mesélni lehet abba sem tudom hagyni. Még most se fogtam fel hogy ő az 

enyém.

-Mire vagytok kíváncsiak?-húztam az agyukat, csak hogy ők is idegesek legyenek.

-Hát nem is tudom-nézz fel a plafonra Harry.-A randira-húzta a szavakat.

-Ja hogy arra!-vigyorodtam el. Imádom ha miattam idegesek! -Félek ha belekezdek nem tudok  leállni-néztem rájuk.

-Minden részlet érdekel-szólalt meg Niall, és a fejét a kezével  tartotta meg.

-Várjatok!-jött be Liam egy hatalmas tányér popcornnal,és izgatottan leült. Gondolhattam volna!

-Ez komoly?!-néztek Liamra, aki egyértelműen bólogatott.-Oké. De ti fogtok szenvedni mikor elmesélem az egészet-figyelmeztettem őket.

-Persze, persze-legyintett a kezével Hazza.

-Na az egész úgy volt hogy százszor felhívtam, de ő nem vette fel. Azt hittem hogy nem jön el mikor..-kezdtem. Csak meséltem, és meséltem, míg a végéhez nem értem. -Nagyon nehezen váltam el

tőle.-fejeztem be a történetet.Végig néztem rajtuk. Niall a popcorn-ba aludt el, Liam Niall vállán, Harry pedig még mindig izgatottan figyelt.

-Meg akarom ismerni-vigyorgott. -Emlékeztet valakire.-teszi még hozzá.

-Majd megismered-legyintettem a kezemmel.

-Holnap az lesz az első dolgod hogy el hozod ide-rakja fel a mutatóujját.

-Ez nem olyan egyszerű-álok fel.-Az anyja nem tud rólunk.

-Holnap tudja meg-jött utánam.-Nekem muszáj megismernem Louis!-könyörgött.

-Mondtam hogy megfogod-raktam fel a kezem, és villám gyorsasággal rohantam fel a szobámba.Valaki nem szeretne cserélni haverokat? Csak addig míg megismerik milyen kikészítőek?Hidd el Harold nekem is az lenne az első dolgom hogy rohanjak hozzá, de ez nem olyan könnyű. De az biztos hogy az én hangomra fog felkelni!