6.fejezet

Veled feledek!

Hunyorítva kinyitom, és Louis ölelő karjai között találom magam.

A mellkasán fekszek, ő pedig erősen szorít magához. A karjai között biztonságban érzem magam. De tényleg hogy kerültem én oda mikor este meg egymáshoz sem értünk? Most meg enyhén szólva a testünk összeolvad. Kibontakoztam öleléséből, mikor végre magamhoz rázódtam, és felültem.

-Áúú-kapok a fejem után. Hasog. De mitől? Tudtommal nem rúgtam be, csak egy pasit 

cipekedtem aki már totál be volt lőve. Na itt a pont. A még pillanatokkal ezelőtt édesen alvó

srác mocorogni kezdett. Hunyorítva próbált valamit látni nem sok sikerrel, ezért megdörzsölte és most már teljesen kinyitotta a  szemét. A kék íriszein látszott hogy másnaposság de fáradságot nem nagyon láttam. Rám emelte a fejét, és halványan elmosolyodott amin én felhúztam az egyik szemöldököm. Felálltam és egyben a fejfájásom is növekedett. Kérnem kell valakitől egy fájdalomcsillapítót vagy valamit. Hátulról kuncogást halottam ezért megfordultam. Louis tetőtől talpig végigmért amire tegnap nem nagyon volt esélye. Eszembe jutott hogy egy boxer és egy póló van rajtam  ezért homlokon csaptam magam.

-Áúú- Ezt most mért kellett? Így is eléggé fájt a fejem de most még jobban.

-Mér ütöd magad?-mosolygott. Most mondjam neki hogy azért mert a te ruhádba vagyok és nem vettem észre? Jobbnak látom ha  inkább befogom.

-Mennyi az idő?-terelem a témát. Felpattan az ágyon semmilyen fájdalom nélkül,amin nekem leesett az állam. Ki ez szupermen,hogy már a feje se fáj a másnaposságtól? Kihalászta a fiókjából a telefonját és azon nézte meg az időt.

-Fél kilenc-teszi le a telefonját az éjjeliszekrényre. Észhez kapok és rohanok a fürdőbe a ruhámért.Vagy az még se jó mert  Gigié és csurom víz. Inkább elmegyek az én ruhámért ami az említett személynél van.

-Mi ez a sietség?-von kérdőre mielőtt kiléphetek  az ajtón.

-Haza kell mennem-hadartam. De mielőtt kimentem volna még hozzászegezek egy mondatott.-Egyébként szupermen nekem fája fejem és ha nem esik nehezére-vigyorgok idiótán. Elmosolyodik és bólint egyet. Sietősen Gigi szobája felé tartottam. Párszor bekopogtam és az ajtó kinyílt. Köszönés nélkül becsusszantam. Gigi hosszasan végigmért és elmosolyodott.

-Vad éjszakád volt mi?-tapsikolt. Megforgattam a szemem.

-Nem-válaszolom.-Megvan a ruhám?

-Kimosva megszárítva egy pillanat-mutatott az újával biccentettem és leültem. Zayn egy fésűvel a kezében haldokolt. Mármint az  arcát elnézve. De amint meglátott hirtelen újraéledt.

-Te és Louis mi?-húzogatta fel-le a szemöldökét. Az arcomat a kezembe temettem és úgy morogtam egyet. Most mindenki azt fogja hinni? Még az is akivel még mindig nem találkoztam.Tényleg már biztos itthon van ha lesz időm bemutatkozok neki.

-Itt is van-Lassan felemelem a fejem és elveszem tőle a ruhát.

-Köszönöm-mondom hálásan.Legyint a kezével és Zaynre pillant.

-Most szaladj Louishoz-mosolyog.

-Utálk-fújom ki nevetve a levegőt.Visszasiettem Louis szobájába ahol ő már teljesen felöltözve nyújtott elém egy vízzel teli poharat és gyógyszert.

-Kösz-vettem el tőle a gyógyszert és simán lenyeltem.

-Csak így víz nélkül? -Nem nagyon foglalkozok vele berohanok a fürdőbe bezárom az ajtót és már öltözök is villám gyorsasággal.

Az arcomat lemostam, a számat kiöblítettem, és a hajamat megfésültem. Mást nagyon nem tudok csinálni. A gyógyszernek már volt kis hatása. Kirohantam a fürdőből egyenesen Louis mellkasára.

-Már másodjára fútól  nekem-vigyorog.Visszaemlékeztem mikor először futottam neki nem a legjobb kedvemben.

-Találkozunk még?-kérdezte mikor már elváltam tőle.

-Szeretnél?-mosolygok idiótán és a szívem felgyorsul. Hihetetlen hogy ilyen érzelmeket volt ki belőlem ennyi idő alatt.

-A parkba holnap délután?-azonnal rábólintok és szinte rohanok ki. Most akkor randizom Louissal? Á nem csak találkozzunk mint barátok. Szerintem erre akart kilyukadni.

-Hová olyan sietősen-állít meg a kezével Liam mielőtt elmehettem volna.

-Haza-válaszolok szűkszavúan.

-Nem akarod megismerni?-Nem mondja a nevét nyilván tudja hogy tudom kiről van szó. De őszintén már idegesít hogy a nevét se tudom.

-Talán máskor-kerülöm ki és rohanok haza. Remélem Anyu még alszik. Sietősen szedtem London utcáit, és szerencsémre már a gyógyszer hatott.

Lábujjhegyen végig osontam a földszinten,és megkerestem anyám szobáját. Lassan benyitottam ahol ő csendesen szunyókált. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, és felrohantam a szobámba. Ugyanúgy állt mint ahogy itt  hagytam. Leültem az ágyamra és a falamon lévő mintákat kezdtem vizsgálni. Mintha minden egyes kis rész egy csipetnyi örömöt rejtene, amit ki kell bontakozni hogy

érezhesd. Úristen, Elizabeth azok csak minták-dőlők hátra az ágyon. A minták hasonlítottak a régi szobáméra.Nyilván direkt csak hogy ne legyen honvágyam. Bár inkább emlékeket idéz elő mint az utóbbit. Már megint eszembe jutott de miért. Addig nem volt rá panaszom míg Louissék voltam, mert ők elterelték azt és nem hagytak hogy elkalandozzon a múlton. Főleg Louis! Tett róla 

hogy csak ő járkáljon az agyamban.Itt vissza is tértünk hozzá.Vajon milyen lehet vele egy randi? Vagy ez nem is az? Hát azt majd csak holnap tudom meg hogy mi, vagy egyáltalán hogy milyen. Felálltam az ágyról és letrappoltam a lépcsőn. Anyu már a konyhában iszogatta a kávéját.

-Jó reggelt-ültem az előtte való székre.

-Hát nekem még az van-mondta fáradtan. Én már kidűltem volna ennyit dolgozni? Ezért is ő a példaképem. Az a szerencse hogy nem vette észre hogy nem voltam itthon. De nem is lett volna nagy baj mert úgy is el fogom neki mondani,de csak akkor ha az a holnapi akármi jól sikerül. Mert Louis veled feledek!

                                                                 Harry Styles

Mikor megtudtam hogy az a féreg mit tett a testvéremmel, gondolkodás nélkül odarohantam. Meg is kapta a magáét az én tesómmal ne packázzon! Ha Gemma nem állít le akkor már fel lenék jelentve gyilkosságért. Olyan fél 11 körül értem haza és sikerült a sárgaföldig leinnom magam. És most itt vagyok úgy eszem a kínait mint egy hulla, aki  most kelt fel a sírból. A másnaposság szerintem a fiúk közül nekem a legrosszabb. Arra figyelek fel hogy Louis le trappol  a lépcsőn egy hatalmas mosollyal a száján.

Ki ez? Louis mosolyog? Louis?! Mi történt itt amíg én nem voltam jelen? Jó persze mosolygott meg nevetett már de ilyen őszintén? Eleanor szakítása után még nem láttam. Még tegnap amikor Zaynnel találkozott sem.

-Csá haver-ült le mellém. Köszönésnek csak morogtam egyet, és tovább ettem a kínait.

-Te mért nem vagy halott a másnaposságtól?-veszem észre. Louis a másik személy aki utálja ezt az egészet.

-Egyszerűen nem fáj semmim-vonja meg a vállát.

-Jó neked-sóhajtok fel amin elneveti magát. Kezdd visszatérni a régi Tomlinson? Remélem!

-Öhm... Harry?

-Igen?-fordulok felé.

-Te hogy csábítasz el egy lányt?-A kérdésére az állam a földet érte annyira meglepett. Azt hittem olyasmit akar kérdezni mint hogy:Vetettek e répát? Vagy ilyenek. Jobbnak látom ha nem kérdezek semmit. Még!

-Önmagamat adom-adok végül választ.

-Valakinek tényleg bejön a te perverz stílusod?-vonja fel mosolyogva a szemöldökét. Perverz Harry?Áá inkább a huncut.

-Inkább a huncut-mosolyodok el, az én vagyok Harry Styles magamat adom vigyorommal.Néhány mosolyomat elneveztem.Vagyis nem én hanem inkább a mellettem ülő Tommo.

-Huncut!-mondja lányos hangon és egy pipát rajzol a levegőbe.

-Feketék fehéren?-forgatom meg a szemem, amire ő elneveti magát.

-Ha neked a huncutságodat szeretik akkor nekem mit?-tereli vissza a témát. Nem tudja mit szeretnek benne? Ne lepődj meg Harry!

-Ezt tudnod kéne róluk

-Hogyan? Nem gondolkozok úgy mint egy nő!-teszi szét a kezét. Hmm. Azt vettem észre hogy nem ismersz a nők nyelvén Louis! Pedig van 6 húga! És egy öccse.

-Mindegy eddig magadat adtad?-rakom a számba a kedvenc kajám.

-Igen-válaszol azonnal.

-Akkor jó úton haladsz  már megismert. Most már csak el kell bűvölnöd-mosolygok. Nem hiszem el hogy végre túl lépett Eleanoron! Én egyet nem értek mért nem ad rá okot hogy mért szakított vele? Jó nem mondom hogy én egy ma született bárány vagyok ezen a téren, mert én is követtem el hibát amit meg is bántam. Hülye voltam mert hagytam  egy lányt,azért mert vissza kellett mennem Londonba! És gyáva azért mert nem mentem oda és nem kértem bocsánatot! Mindegy késő bánat Harold.

-Mégis mivel?-nézz rám értetlenül Louis, ezzel el terelte a gondolataim.

-Használd a fantáziád-csapom homlokon. Fel álok és kidobom a szemetesbe a már üres papírt, amibe a kínai volt.A fejem még mindig dübörög a fájdalomtól, de a nem vér szerinti

tesóm története sokkal jobban izgat.

-De mégis ki ez a lány?-fordulok meg mosolyogva.

-Ellienek hívják, humoros, jófej..-kezdte.

-Te teljesen bele vagy zúgva-vágok a szavába.

-Nem igaz-próbál hazudni,de Harry előtt ez nehéz neki!Még mindig mosolyogva figyelem a nagyban gondolkozó srácot. Biztos arról filózik hogy igazam van. Hát persze hogy  igazam van!

-Én mért nem találkoztam még vele?-szólalok meg.

-Ez egyszerű mindig akkor van itt amikor te nem. Mint ahogy most is elkerültétek egymást.-Várjunk csak már volt itt?

-Már volt itt-mutatok a földre hitetlenkedve.

-És itt is aludt ahogy én is nála-mondja magától értetődően.

-Ti már nagyon előre haladtok-rázom meg a fejem rosszallóan.

-Nem abban az értelemben-húzza a szavakat.-Csak sokat vagyok részeg-elnevettem magam.Feláll és kivesz a hűtőből egy répát. Most komolyan ennyi Tomlinson?

-Mi van nincs étvágyam- harap bele a répápa. Azt látom!

-Mi lett a másnaposságoddal?-húzza el mosolyogva a száját.

-Érzem-mutattam fel a mutatóujjam és nyelek egyet.-De a te történeted felemelkedik-emelem fel drámaian a kezem. Amit persze kinevet.

-Mizu?-jelent meg Niall és az egyik kezével átölte Louis vállát.

-Eszek-mondja teli szájjal és felemeli a répáját. Amin nem csak Niall de én is megforgattam a szemem.

-Mi van Elissel-kérdezi türelmetlenül.-Elis? Nem inkább Ellie? Amúgy is még Elis hol vagyunk az Alkonyatba? Furcsán néztem Louisra aki ugyanúgy bámulta Niallt, aztán valami  leesett neki.

-Holnap találkozom vele-mondja ki végül. Niall ugrik egyet és kimegy.

-Örül-mutat arra ahol elébb Horan lépett ki. Rám nézett és látva zavarodott arcomat homlokon csapott.

-Ááú-kaptam a homlokom után-Így is fáj a fejem-dörzsölgettem.

-Elis-teszi ki a az egyik kezét.- Ellie-teszik ki a másikat is.-Ugyanaz a személy.

-Ja-esik le.Még Elis ezt biztos Nialler ruházta rá. Ellie az meg nem lehet más mint ez a bolond aki mellettem áll. De legalább kezdi elfelejteni Caldert, vagy legalább maga  mögött hagyni. Azt hittem hónapok telnek majd bele hisz, ők olyanok voltak mint Niall és a kaja: elválaszthatatlanok. Nem tudom mi késztette arra Eleanort hogy ezt tegye, de az biztos hogy nagyon félre ismertem. Én mutattam be őket egymásnak! Amit már bánok. Miután kellőképpen  begyógyszereztem magam, felhívtam Gemmát hogy minden rendben van e.

Átsuhantam a nappaliba mint a vámpírok. Milyen jó lenne vámpírnak lenni! Eljutni akár hová és soha nem fázni. Persze tudom hogy az Alkonyat csak egy film. Ami fura hogy egyszer Louis megnézte és egész este Edwardnak érezte magát. Amikor mesélte nekünk a szeme csillogott az örömtől. Mint egy gyereknek aki örül az ajándéknak. Tommo egy nagyra nőtt gyerek!

-Gemm jól van?-kérdezi kíváncsian Liam,ezzel meg szabadított a gondolataimtól. Hogy milyen hamar elterelődnek! Csak egy suhanás és már Louis boldogsága. Érdekes!

-Ahan. Elég jól viseli a történtek ellenére-szorítom össze az állkapcsom. Kiráz az ideg ha arra gondolok hogy az a seggfej kihasználta a nővérem. Csak egy rongy volt neki amibe 

párszor megtörölközött. Én is ilyen volnék? Egy seggfej aki játszik a lányok érzéseivel?

-Az jó-sóhajtott fel,és visszadűlt a kanapéra. Nem  tudom mire vélni ezt a hirtelen érdeklődést. Bár Liam-t megérteni elég nehéz dolog! Talán bejön neki Gemma? Áhh ez hülyeség, hisz nem olyan rég tette túl magát Sophia-n. Meg amúgy se találkoznak sűrűn, ez csak kedvesség. Arra figyeltem fel hogy a telefonom észeveszetül csörög a zsebembe.Sietősen kiveszem 

belőle és egy ismeretlen szám látszódott a telefonon. Hmm. Nem érdekelt felvettem.

-Harry?-szólt bele egy ismerős női hang.

-Kivel beszélek?

-Az most nem fontos. Kérlek ma este ne engedd hogy Louis bárhova elmenjen-könyörgött. Mi Louis?Egyáltalán kivel beszélek? Ez egy rossz vicc? Mert nem méltányolom!

-Ki a franc vagy te?! És mert nem mehet ki Louis?-emelem fel a hangerőm, amin Liam egyből felpattant.

-Ki az?-kíváncsiskodott. Elé emeltem a mutatóujjam hogy várjon.

-Kérlek Harry! Be kell érned azzal hogy mindegy miért. De ezt nem mondhatod el neki ahogy senkinek!

-Mi?-ráncolom össze a szemöldököm.

-Kérlek! Most mennek kell vigyázz rá! Megbízom benned.-az utolsó szó hallatán lerakta a telefont. Nem értem! De ha ez az egész nem csak egy idióta vicc, Louis este nem mehet sehova!

Liam még mindig értetlenül várta hogy megszólaljak. Ő a legrosszabb hazug akit ismerek, nem kockáztatok. Muszáj hazudnom!

-Egy lány-vonom meg a vállam nem törődően.

-Mi van Tommoval?-kérdezi. Most gyorson ki kell találnod valamit Harry Styles!

-Tudod volt az a buli-hagytam egy kis szünetet hogy tudjon reagálni, ami egy bólintás volt.-Ott találkoztunk vele, és most azt hitte milyen humoros lesz ha beijeszt azzal hogy Louis nem mehet 

este sehová-próbáltam egy hihető hazugságot kipréselni. Mosolyt húzott a szájára és visszadűlt az eredeti helyére. Hű,elég jó hazug vagyok! Mivel este még elég soká lesz, így kirohantam a házból.

Ahogy kiértem megcsapott a friss levegő ami keveredett a virágok illatával. Elég harmonikus lett. Igazi nyári nap!Holmes Chapel-be sokkal jobb volt a levegő, mert nem társalgott hozzá kipufogó füst. Hiányzik a hely még évek múltán is! De legalább olyan környékre költöztünk. Itt nincs túl zsúfoltság, inkább egy rakás öreg! Nem forgalomra alkalmas hely. Mi hozzuk az életet ebbe az utcába. Néha túl sok életet, a szomszédok legnagyobb örömére! Egyszer egy idős nő megfenyegetett fakanállal, hogy ha még egyszer bulit tartok. Amit nem is én szerveztem hanem "DJ Malik" .De persze ő rám kente. Gyáva féreg!

Már elég messze jártam a háztól. Egy kis parkba leültem és folyamatosan azon a hangon kattant  a fejem. Olyan ismerős volt! Sikoltozásra lettem figyelmes úgy a hang irányába kaptam a fejem, ahol 

három rajongó közeledett felém, amit egy mosollyal jutalmaztam. Mindig megdobogtassa a szívem ha arra gondolok hogy egy rakás tininek én szereplek a falukon.Vagy hogy értem dobog a szívük. Értem?!

Vagy az még szívmelengetőbb hogy miattam sírnak. Boldogság könnyek csurognak le az arcukról csak azért mert látnak. Engem!?

-Harry! Harry!-sikongatták már majdnem egyszerre. A dobhártyám majd kiszakadt de nem bántam, örültem neki.

-Sziasztok lányok-köszönök mindegyiknek mosolyogva. Annyiszor megfordult a fejemben hogy megkérdezzem mit esznek rajtam.de nem tettem meg. Azt halottam hogy a göndör fürtjeim, a smaragzöld szemem, gödröcskés arcom és perverz viselkedésem. Nem én tehetek róla hogy ilyen jóképű vagyok! Köszönjék azoknak akik megcsináltak!

-Adnál autogramot?-kérdezte az egyik. Hosszú barna haja volt, a végébe szőke tinccsel. A szeme sötétbarnán csillogott,amit néhány könny díszített. Megint értem! Hú ez elmondhatatlan érzés.

-Persze-vettem ki a kezéből három papírt, és egy tollat. Nyilván mindnek. Hogy milyen felkészültek. 

-Mi a nevetek?-váltogattam rajtuk a pillantásom.

-Felicity Expensive. De csak Fizzy.-mondta a már előbb jól megszemelt lány. Fizzy, Louis húga. Ezen kénytelen voltam elmosolyodni.

-Margareta Expensive-mosolygott a valamivel fiatalabb lány. Haja már egész hosszú volt és hasonlított Fizzy-re.

-Regina Expensive-mondta a göndör hajú lány. Akár az enyém!

-Szóval ti vagytok a drágaságok-mosolygok rájuk, ahogy ők is rám. Mindegyiknek aláírtam ,és hozzá fűztem egy cuki megjegyzést. Mint például Fizzy-nek ezt írtam: El sem tudod képzelni milyen érzés volt rájönni hogy miattam sírtál!:)  H. Jól megölelgettem őket, és mondtam nekik hogy csak otthon olvassák el amit nem tartottak be. Szabályszegők! Nem volt nagy idő, de ideje haza indulni. Ha Tomlinson nincs otthon akkor még őt is  meg kell keresnem. Elég jó barát vagyok asszem.Meg éhes is vagyok. Remélem Nialler nem pusztította ki az hűtőben található táplálékot! Ahogy beértem égett szag csapta meg az orrom. A szag felé vezettem az irányt, ahol éppen Niall főzött. Biztos kifogyott a kaja. Frankó! Ha van is pénzük inkább hagyják hogy Horan ügyetlenkedjen minthogy elmennének a boltba.

-Mit égetsz?-köhécseltem a füsttől.

-Spagettit. És főzők-fogtatja  meg a szemet.

-A főzős inkább bűnhődés-nézek bele a kotyvalékba.

-Haha!Röhög a vagbelem-mondta komoran,amin elnevettem magam.

-Nem vártam mást-húzok ki a füstből.Még mindig vigyorogva ülök le Louis mellé aki tévét nézz. Csak nézi szerintem a gondolatai egész máshol járnak.

-Mit nézel?-lököm meg a vállat. Amire feleszmél és rám emeli a pillantását.

-Izé..Ezt-mutat a tévére,majd feláll.Néztem egyre távolodó alakját amikor észhez kaptam. Még mielőtt kilépkedett volna megfogtam a karját.

-Hova,hova?

-Ki-mutat az ablakra.Odavettem a tekintetem és már elég sötét volt. Elég hamar elment a napom! Csak sétálgattam,sőt reggel ettem!

-Sötét van-Na jó ez elég nevetségesen hangzott. Elnevette magát de amikor látta hogy komolyan beszélek felvonta a szemöldökét.

-Süssek répa tortát?-jutott eszembe a legmegfelelőbb figyelem elterelő trükk. Louis számára .Határozottan bólintott.

-Akkor te is a konyhába legyél!-engedem el a karját.

-Mióta képzeled magad az apámnak?-teszi fel humorosan a kérdést.

-Túl régóta-sóhajtok fel. Végül meg kellett sütnöm a tortát,de ami nehezebb  volt Niallt távol tartani tőle. Ki volt az a hang? Egyáltalán mibe keveredett ez a majom? Hirtelen szükséget éreztem védeni. Mintha az élete múlna rajta. Ha ez csak egy mit nem mondjak iszonyatos vicc volt akkor az illető vagy illetők most jót röhöghetnek viselkedésemen. De ha igaz akkor muszáj megtudnom ki volt az a hang. És meg is fogom!